
Biológiai tény, hogy nincs két egyforma agy. Ennek egyik ékes bizonyítéka, hogy mondjuk egy szekrényben a ruhákat nincs két ember, aki tökéletesen egyforma rendszerben rendezné el. Ugyanígy nincs két ugyanolyan kezdő képernyő elrendezés sem a laptopokon. Minden idegrendszer sajátos huzalozással bír.
Látunk, hallunk, érzékelünk Valamit. Az a Valami objektív tulajdonságokkal bír. De ahogy dekódoljuk, már rárakjuk a születésünktől ránk rakódott tapasztalatunkat a világról. A sajátos értelmezésünket. A véleményünket, az ítéletünket. A tetszésüket vagy épp a nemtetszésünket. A többi ilyen Valamivel való összehasonlításunk eredményét.
És valamelyik kinyomozhatatlan pillanatban átfordul bennünk az „én így látom” „EZ VAN”-ra. A magunkénak hisszük azt az egyedi és csakis ránk jellemző látást a Valamiről. Szinte bekebelezzük a gondolatot és ezt úúúúgy védjük, mintha a saját részünk, féltett gyermekünk volna. Védjük, akár egy anyaoroszlán. Támadunk, ha kell, csak hogy ne bántsa senki őt.
„A káposzta akkor a legfinomabb, ha három és félszer melegítik újra.”
„Akkor vagyok szép nő, ha sudárderekam van és a legutolsó divat szerint öltözködöm.”
„Akkor vagyok értékes, ha a napi három posztomon legalább 43 lájk van.”
„Egy jó családban sosincs veszekedés.”
„A párom akkor szeret, ha egyetért velem.”
Ezek igazságok mikrovilágainkban. És mivel tudjuk, hogy nincs két egyforma agy; – a legegyszerűbb esetet véve – két ember között is számtalan Valami van, amit másképp látunk a saját szemüregünkből. Bármily nyilvánvaló és logikus is ez a tény, fajtánkra nagyon jellemző, hogy zokon vesszük, hogy a másik másképp lát, hall, érzékel.
Ez szinte minden konfliktus, megbántás-megbántódás, támadás, alárendelődés – felülemelkedés, önelvesztés oka. Hogy nem fogadjuk el, hogy a másik mást gondol. Rögtön birokra kelünk.
És nem. Nem egyetérteni kell.
Csak nem érdemes összekeverni, hogy csak akkor vagyok jó neked és te jó nekem, ha egyet gondolunk a világ Valamijeiről.
A kapcsolatunk alapjáról, a számunkra fontos dolgokról nagyon jó, ha egész kis eltéréssel ugyanazt gondoljuk, de a többi…
A többi hadd legyen sokszínű, mint a mező virágai.
Ehhez csak egy dolog kell: létjogosultságot adni mindenki igazának.
Megengedni, hogy az is egy valóság.
A szeretetet választani a ’kinek van igaza’ harca helyett. A békés, nyitott kíváncsiságot a düh és indulat helyett.
Ha van kedved, legközelebb ez ilyen nézetkülönbségnél (ami nem az életet alapjaiban befolyásoló fontosságú) próbáld ki ezt a mondatot:
’Hű, ezt egészen másképp látjuk. Izgalmas meglátni a különbözőségeinket is.”
És csak figyeld meg, mi történik!
Hasonló írások
2026. október 21. 3 percÖnismeretAbnormálisnak érzem magam egy abnormális világban
Vagy talán csak rosszul érzem magam egy rosszul működő világban? Két helyen élek. Az egyik egy természetközeli, madárcsicsergős, zöld hely. A másik egy nagyváros. Ég és föld a különbség. Nemcsak abban, amit látok, hanem…
2026. július 6. 4 percÖnismeretTanít a kert
Volt egyszer egy ecetfa. … hát nem… Aki találkozott már az illetővel, az tudja, hogy itt nincs olyan, hogy volt! Csak olyan, hogy volt, van és lesz! Az ecetfa rendkívül agresszív, kitartó ellenség, ha arról van szó,…
2026. június 24. 2 percÖnismeretMeztelenül?
Ha a tükörbe nézve megkérdezed magadtól, hogy hogy érzed magad a legjobban, mit felelsz? Csak te vagy, senki más nincs a szobában. Egyedül.Hogy érzed magad a legjobban? Múltkor reggel fogmosás közben jött ez a kérdés.…